Trófeák a vadászatban

A vadászatban az elsődleges cél a zsákmány megszerzése, a trófeák begyűjtése. Kifigyelni és elkapni az állatot. A cél sokszor szentesíti az eszközt. Kérdés, hogy mi történik az elejtett állattal a későbbiekben?

Mit jelent a vadászok számára a trófea megszerzése?

Tudjuk, hogy a vadászat az állatok életének a kioltásával jár. A vadászetika egyik legfontosabb alapelve az állatok életének tisztelete, méltóságának elismerése. Vad elejtésére csak a törvények és rendeletek betartásával, az adott vadászterület vadgazdálkodási terveinek megfelelően kerülhet sor.

Egy erkölcsös vadász nem kockáztat, nem lő túl messzire, az állat sebzését és minden szenvedését kerüli. Az elejtett vadat tisztelet illeti fajtától, nemtől, trófeaminőségtől függetlenül. Kevesen tudják, hogy az elejtett vad szakszerű zsigerelése, rendbetétele és kezelése egyrészt értékmentés, másrészt tiszteletadás. Az igazi vadász, részt vesz a vadállomány védelmében, etetésében, és a veszélyeztetett egyedek mentésében. Az állatoknak szenvedést tudatosan semmiképpen nem okoz, az állatkínzás minden formáját elítéli, és ha teheti, meg is akadályozza. A vadászat végső célja a vad elejtése és birtokbavétele, de nem minden áron!

A vadászavatás a legősibb hagyományok egyike, kollektív öröm és nagy büszkeség. Tartalma a befogadás, az elismerés. Az avatási szertartás hasonlít egy középkori lovaggá ütéshez. A humoros mozzanatok komoly, életre szóló tanácsokkal ötvöződnek. A trófea győzelmi jelvény. Az elejtett vad valamely testrésze, tolla, szőre, szarva, vagy agancsa, mely tárgyiasult formában őrzi a vadászat összes emlékét és körülményeit megtestesítve és időtlenné téve azokat. Kevesen tudják, hogy a trófeák gyűjtésének kultusza elsősorban a német gyökerű vadászati kultúrájú országokra jellemző. A trófea görög eredetű szó, mely eredetileg győzelmi jelképet jelent. A vadásztrófea fogalmán nem csupán agancsot, agyarat, szarvat értjük, hanem magát a vadat vagy annak egy részét, amelyet megfelelő módon tartósítottak. A vadász a vad elejtése és egy részének megfelelően ízléses kikészítése után jut a trófea birtokába. A trófeakezelés és a kikészítés ismerete minden vadász számára fontos, mivel nem közömbös, hogy egy-egy jelentős értéket képviselő trófeát hogyan őriznek meg, milyen állapotban kerül a bíráló bizottság elé.

A trófeák gyűjtése és a nagyságukban való vetélkedés mai hagyományai a középkori nemesek és arisztokraták vetélkedéséig vezethetők vissza. A középkori Európából számtalan bizonyítékunk arra, hogy a ritka és veszélyes állatok agancsai, szarvai, agyarai vagy fogai és karmai szintén az elejtőik erejét és vadásztudását hirdették. Európa számtalan országában számos kastélyban őriztek meg sok száz éves agancsokat. Ezek csak azért maradtak fenn, mert mint trófeáknak értékük volt.

Ezek után csak rajtad áll, hogy hogyan döntesz az elejtett vad egyes részeivel.

Ha érdekesnek találtad a bejegyzést, akkor látogass el vadászat aloldalunkra,
ahol bővebb információval szolgálhatunk.