Ismerjék meg Nógrád legszebb lakóit

Az őszi kirándulások remek alkalmat szolgálnak az elmélyülésre, a természet megcsodálására, hiszen ebben a gyönyörű évszakban végre nincs túl meleg, de még nagyon fázni sem kell. Kiváló lehetőség a hosszú sétákra, amelyek alkalmával az élővilág legvidámabb, leggyakrabban megtekinthető szereplőivel, a madarakkal futhatunk össze.

Városiként a madárkákról valószínűleg leginkább a sokaknak ellenszenves galamb jut eszünkbe, pedig Nógrád megyében változatos, szemet gyönyörködtető állománnyal találkozhatunk. Nézzük hát, hogy kikkel ismerkedhetünk meg az erdők, rétek, nádasok lakói közül, ha a megyében csatangolunk.

Tengelic (Carduelis carduelis): Gyakori, Európában általánosan elterjedt fészkelő, kis testű énekesmadár, az egyik legszínesebb madarunk. A pintyfélék családjához tartozik. A hím és a tojó egyforma mintázatú, ránézésre nem különböznek. Nálunk állandó, így minden évszakban észlelhetők a nyílt fás élőhelyeken. A zárt erdőket kerüli. Kertekben álló fákon, gyümölcsfákon és fenyőkön is költ. Nógrádon költési időszakban sokat énekelnek, gyakran hallhatóak. A téli etetőkön is gyakori vendég. Kellemes énekében gyakran és gyorsan ismételgeti “tiglic-tigelic” hangokat, nevét is erről kapta (stiglinc, ill. német neve Stieglitz). Védett, természetvédelmi értéke 25000 Ft.

Énekes rigó (Turdus philomelos): Gyakori, Európa nagy részén fészkelő, a mediterrán területeken inkább csak telelő rigóféle. A Magyarországon költő állomány nagy része Olaszország térségében telel, kis számban azonban előfordulnak itthon telelő példányok. Hazánkban a dombvidékeken és a középhegységi régiókban gyakoribb, az Alföldön ritkább. Az erdők dúsabb aljnövényzetű, tisztásokkal tarkított részein, parkokban és kertekben is költ. Nógrádon márciustól szeptemberig gyakran látható. Tavasszal sokat hallható hangos, éles és magas hangokból álló éneke, melyre jellemző, hogy a legtöbb hangsort 2-4-szer megismétli (szemben az amúgy kellemesebb, kissé mélyebb hangon éneklő fekete rigóval). A hím és a tojó egyforma, ránézésre nem különíthetők el egymástól. Valamivel kisebb a fekete rigónál. Tollazata felül barna, alul fehéres, sötétbarna pettyezéssel. Védett, természetvédelmi értéke 25000 Ft.

Széncinege (Parus major): Egész Európában elterjedt kis testű énekesmadár, az egyik leggyakoribb madarunk. A cinegefélék családjába tartozik. Állandó, télen kisebb csapatokban kóborol, gyakran más cinegefélékkel együtt. Odúlakó. Városokban és falvakban, kertekben és szinte mindenféle erdőben fészkel, ahol természetes vagy mesterséges fészekodúkat talál. Nógrádon „mindennapos” madár. A téli etetőn is gyakori vendég. A hímek éneke a már tél végétől hallható egyszerű „hintadalocska” (ti-ta ti-ta ..) és a közismert „nyitnikék-nyitnikék..”. A hím és a tojó azonos mintázatú, csupán a hasukon lévő hosszanti fekete folt szélességében különböznek: a hímnél ez szélesebb, a tojónál keskenyebb és töredezettebb. Védett, természetvédelmi értéke 25000 Ft.

Őszapó (Aegithalos caudatus): A cinegék közeli rokona, az őszapófélék egyetlen Európában élő faja. A kontinens nagy részén megtalálható. Nálunk országszerte elterjedt, főleg a nyíltabb, ligetes, gazdag aljnövényzetű erdők, borókások, facsoportok és bozótosok fészkelő madara. Különleges, zacskószerű fészket épít, melynek a felső részén van a szűk bejárat. Bár fészkét jól álcázza, a szajkó sajnos gyakran kirabolja. Állandó madár, ősszel és télen kisebb-nagyobb csapatokba verődve kóborol. Nógrád körül költési időszakban ritkábban, ősztől tavaszig gyakrabban láthatjuk, amint családi kötelékben, fáról-fára vonulnak végig kertünkön vagy az erdőben. Ritkán téli etetőinket is meglátogatják. A hím és a tojó egyforma. Magyarország északi részében, így Nógrádon is két alfaj, a közép-európai és az északi alfaj egyedei is megtalálhatók: előbbi fején kétoldalt 1-1 hosszanti fekete sáv látható, míg utóbbi feje tiszta fehér.  Védett, természetvédelmi értéke 25000 Ft.

Vörösbegy (Erithacus rubecula): Egész Európában elterjedt kistestű énekesmadár. Korábban a rigófélékhez tartozott, újabban a légykapófélék családjába sorolják. Magyarországon gyakori fészkelő. Gazdag aljnövényzetű lombos és elegyes erdők lakója, domb- és hegyvidéki erdeinkben gyakoribb, mint az alföldi erdőkben, így Nógrád körül is gyakran láthatjuk, hallhatjuk. Urbanizálódó faj, tehát városi parkokban, nagyobb kertekben is fészkelhet és telelhet is. Rövidtávú vonuló. A nálunk költő példányok nagy része délnyugatra vonul, főleg Olaszországban és a környező szigeteken telel. A telet nálunk töltő példányok pedig északabbról érkeznek hozzánk és gyakran megfordulnak téli etetőinknél is. Így a vörösbegyet az év bármelyik időszakában észlelhetjük környékünkön. Fészkét változatos helyekre, általában valamilyen üregbe, mélyedésbe építi, de tágabb nyílású alacsonyan kihelyezett (C-típusú) mesterséges odút is elfoglalhat. A vörösbegy kicsiny, veréb nagyságú madár narancsvörös arc- és mellfolttal, hasa fehéres, háta barna. A nemek hasonlóak. Védett, természetvédelmi értéke 25000 Ft.

Csuszka (Sitta europaea): Európa szerte gyakori, kisméretű énekesmadár, a csuszkafélék családjának legelterjedtebb tagja. Magyarországon szintén gyakori fészkelő, Nógrádon és környékén is sokszor láthatjuk, hallhatjuk. Odúlakó. Elsősorban idősebb domb- és hegyvidéki lomberdeinkben költ, de megtelepszik nagyobb parkokban, erdő-közeli kertekben is, ha talál megfelelő odút. Legszívesebben a 15-20 m magasan lévő odvakat foglalja el, de akár mesterséges odúban is fészkelhet. Állandó madár, a párok télen sem válnak szét, egész évben fészkelőhelyük közelében tartózkodnak. A téli etetőket is látogatja, ahol napraforgómagot fogyaszt. A csuszka (a harkályokhoz és a fakuszokhoz hasonlóan) főleg a fák törzsén keresi táplálékát. Egyetlen madarunk, amely fejjel lefelé is biztonságosan tud a fák törzsén mozogni. A csuszka elnevezés is erre, a madár mozgására utal: szinte fel-le „csúszkál” a fák törzsén. Az erdőben rendszerint gyakran hallatott, jellegzetes, erőteljes hangja árulja el jelenlétét. A nemek lényegében egyformák. Hamvaskék háta után régebben kék küllőnek és kék harkálynak is hívták. Védett, természetvédelmi értéke 25000 Ft.

Süvöltő (Pyrrhula pyrrhula): Eurázsia fenyőöveiben élő pintyféle. Európa fenyveseiben és lombelegyes fenyveseiben, illetve ezek környékén is elterjedt, csak örökzöldeken (főleg fenyőféléken) fészkel. Rövidtávú vonuló. Magyarországon csak a nyugati határszél mentén (Alpokalja) és az északkeleti országrészben (Medves, Mátra, Bükk, Zempléni-hg.) költ kis számban. Az ország többi részében – így nálunk Nógrádon is – csak októbertől áprilisig láthatjuk. Átvonuló és a telet itt töltő csapataival is találkozhatunk. A téli etetőn is megjelenhet egy kis napraforgómagért, igaz csak ritkán. Főleg kisebb magvú fák terméseit és gyommagvakat fogyaszt. Régi, német eredetű neve: gimpli. A süvöltő nevét jellegzetes, szinte „süvítő”, fütyülő hangja („hjű”) után kapta. Ezt a rövid, kissé melankolikus csengésű, kb. 1 másodperces füttyét télen is gyakran ismételgeti. Akár erről a hangról, akár a hímek alsó felének feltűnően élénk rózsaszínes-vöröses – Herman Ottó szerint „gyönyörű hajnalpiros” – színéről is könnyen felismerhető a süvöltő. (A tojó ugyanezen része barna színű.)  Védett, természetvédelmi értéke 25000 Ft.

Csíz (Carduelis spinus): Észak- és Közép-Európa lucfenyveseiben fészkelő kistestű énekesmadár, a pintyfélék családjának tagja. A hím élénkebb színezetű a tojónál: feje teteje és torokfoltja fekete, melle, farcsíkja, szárnycsíkja és szemöldöksávja élénksárga. Népies, régi neve égerpinty, mivel kedveli az égerfa termését. Magyarországon csak kis számban fészkel (Bükk, Zemplén, Alpokalja). Rövidtávú vonuló. Ősztől tavaszig országszerte, így Nógrád környékén is találkozhatunk kisebb-nagyobb átvonuló vagy telelő csapataival, főleg égeresek környékén, illetve a téli etetőkön. Szép napos tavaszi időben a hímek sokszor még a vonulásuk ideje alatt, vagyis költőhelyükre visszaérkezésük előtt énekelni kezdenek. Így az észak felé tartó csízek énekét április elején akár itt Nógrádon is megcsodálhatjuk! (Persze erre leginkább az etetők környékén van esélyünk.) Védett, természetvédelmi értéke 25000 Ft.

Egerészölyv (Buteo buteo): Magyarország és Európa leggyakoribb ragadozó madara. Hazánkban fészkelő állományát 18-21 ezer pár közé becsülik. Optimális költőhelyei a mozaikos – rétekkel, legelőkkel, szántókkal szabdalt – erdős területek, de az összefüggő, zárt erdőségekben is költ. Nógrád környékén és a Börzsönyben is gyakori. A hazai állomány állandó, vagyis télen is fészkelőterülete közelében marad. A tőlünk északra költő példányok viszont rendszeresen átvonulnak és telelnek is Magyarországon. Az egerészölyv kb. tyúk nagyságú madár, a ragadozómadarak között ezzel közepes termetűnek számít. Szárnyfesztávolsága 110-130 cm. Gyakran látható, amint kerítésen, póznán, karón vagy egy útmenti fán órákon át mozdulatlanul ülve lesi leendő prédáját. Fő tápláléka a mezei pocok, és más rágcsálók, de szívesen fogyaszt dögöt, elhullott állatokat akár az országútról is. Sokszor az utak mellett egészen közelről is láthatjuk, mivel az autók közelségéhez már teljesen alkalmazkodott. Megtanulta, hogy a „zárt pályán” mozgó nagy és hangos járművek nem jelentenek rá veszélyt, sőt időnként „ingyen ebédhez” juttatják. Ezzel szemben egy csendesen közelítő gyalogost kb. 100 méternél közelebb nem enged magához… A egerészölyvnek több színváltozata is van az egészen világostól az egészen sötétig: színezetét a világos- és sötétbarna, valamint a fehéres színek aránya határozza meg. Talán legfontosabb és legkönnyebben felismerhető határozóbélyege (színváltozattól függetlenül) a mell alsó részén keresztben húzódó világosabb sáv, ami a szárnyakon folytatódik. Tavasszal gyakran láthatjuk és hallhatjuk, amint fészkelőhelye környékén a magasban keringve hallatja elnyújtott, panaszos „hijjééé” kiáltását. Ezt a hangot egyébként a szajkók előszeretettel utánozzák, ezért néha „gyanúsan” közelről is hallhatjuk. 🙂 Védett, természetvédelmi értéke 25000 Ft.

Héja (Accipiter gentilis): Az északi félteke mérsékelt égövében elterjedt, Európában is gyakori, közepes méretű ragadozó madár. A Magyarországon költő mintegy 1,5-3 ezer pár héja állandó, nem vonuló. Leginkább a domb- és hegyvidéki erdőkben, főleg fenyvesekben és bükkösökben szeret fészkelni, de előfordul tölgyesekben is, és az alföldi erdőkben is fészkelhet. A Nógrád környéki erdőkben is fészkel, de rejtett életmódja miatt csak ritkán láthatjuk ezt a csodálatos ragadozót. Míg a hasonló mintázatú és színezetű, kisebb termetű karvalyt gyakran láthatjuk a téli és a kora tavaszi hónapokban akár a kertünkben is vadászni, addig a héják még télen is elkerülik a lakott településeket. A héja leggyakrabban rigókat, galambokat, varjakat, fácánt, mókust és üregi nyulat zsákmányol. A tojó nagyobb a hímnél, széltében és hosszában is kb. 10-15 cm-rel. Szárnyfesztávolsága 90-105 cm (hím), ill. 108-120 cm (tojó).
Védett, természetvédelmi értéke 50000 Ft.

A képeket és a leírásokat a Nógrádiak – Nógrádért oldal, Nógrád madarai albumából kölcsönöztük