Esküvői tradíciók és eredetük

Manapság egyre gyakoribbak a különleges, egyedi esküvők. Mindenki igyekszik a Nagy Napot saját maga képére formálni, hogy az minél jobban kifejezze a pár értékeit, ízlésvilágát és személyiségét. Megeshet, hogy a világ legegyedibb esküvőjét rakja össze az ember, azonban még így sem feledkezhetünk meg az elengedhetetlen esküvői szokásokról. Melyek ezek? Ilyen akár a karikagyűrű. Ez annyira benne van az esküvőben, mint fogalom, hogy már nem is tudjuk, mi a háttere, honnan ered, de tudjuk amikor felkerül a pár ujjára az a bizonyos gyűrű, onnantól életük összekötődik. Emellett több olyan hagyomány és mondás is van, amelyről egyből az esküvőre asszociálunk. Nézzük meg, hogy honnan erednek ezek a hagyományok!

A fehér menyasszonyi ruha

Napjainkban széles körben elterjedt ama téves elképzelés a fehér menyasszonyi ruha jelentésével kapcsolatban, hogy ez a szín a házasulandó hölgy ártatlanságát, illetve szűzi mivoltát szimbolizálja. Korábban az európai menyasszonyok bármilyen színű ruhát felvehettek a nagy napra, kivéve pirosat és feketét (a pirosat ugyanis a prostitúcióval hozzák összefüggésbe, a fekete pedig a gyász színe). Az 1840-es évtől, Albert Herceg és Viktória királynő esküvőjétől kezdve hordanak a menyasszonyok fehér (vagy hasonló árnyalatú) esküvői ruhát, ugyanis ő volt az, aki rendhagyó módon lemondott az uralkodói jelképekről a szertartás idejére és egy könnyed, fehér, narancs virágokkal díszített selyemruhában mondta ki az igent. A ruha beégett az emberek tudatába és onnantól nők ezrei akartak maguknak fehér menyasszonyi ruhát. Ezelőtt a középosztálybeli vagy szegényebb ara a legjobb ruháját vette fel, függetlenül attól, hogy az milyen színű volt. A nemesek illetve a gazdagabb hölgyek pedig a ruhán keresztül próbálták anyagi jólétüket hangsúlyozni, és nem a színre összpontosítottak, hanem a minél drágább, minőségibb, exkluzívabb anyagokat részesítették előnyben.

Eljegyzési és karikagyűrű

A gyűrűsujjon hordott eljegyzési- és karikagyűrű becslések szerint kb. 5 000 évvel ezelőtt, az ókori egyiptomiaktól ered, akik a formával a folytonosságot, valamint az örökké tartó hűséget és szeretetet kívánták jelképezni. Egyiptom volt az első olyan ország, ahol a szerelem nevében az emberek gyűrűt cseréltek. Az egyiptomiak az önmagába visszatérő körben az erőt, az örök életet és szerelmet látták, melyek új, ismeretlen világokat nyitnak meg viselőik számára. Úgy gondolták, hogy a bal kéz negyedik ujjából közvetlenül egy ér, a „vena amoris”, azaz a szerelem vénája a szívbe vezet, így aligha találhattak volna szimbolikusabb helyet a gyűrű viselésére. A hagyomány kialakulásában fontos szerepe volt III. Ince pápának is, akihez az eljegyzés és a házasság közötti várakozási idő bevezetése fűződik 1214-től kezdve – ez jelképezte a jegyespár egymáshoz tartozását.

Legénybúcsú ( szerencsére ma már lánybúcsú is van)

Ez az esemény bizony az ókori Görög birodalom hagyományaiból ered és maradt fent mind a mai napig! A spártaiak megünnepelték a vőlegény utolsó éjszakáját, az esküvő előtt. Úgy tartották, hogy a legénybúcsú által a házasságot megvédhetik a gonosz szellemektől, ennek érdekében a vőlegény barátai edényeket ütöttek egymáshoz, hogy minél nagyobb zajt keltsenek. Természetesen már ebben az időben is nagy lakomákat rendeztek a legénybúcsú köré, ahol köszöntötték a házasodni készülő férfit.

Menyasszonyi csokor 

A virágok helyett eredetileg gyógynövényekből, rozmaringból és fokhagymából állt a menyasszonyi csokor, amelyek célja az ártó szellemek elűzése volt.Minden növénynek más jelentése volt: valamelyik a bölcsességet, valamelyik a boldogságot szimbolizálta.  Az erős illat a babonák szerint elűzte a rossz szellemeket, ugyanakkor a gyakorlatban jó ellenszernek bizonyult a szappant rég látott vendégek által kibocsátott szagok ellen is.

Rizsdobás és rózsaszirmok szórása

 Ez a hagyomány elsődlegesen Ázsiából származik, ahol a vendégek – a termékenység jelképeként – ezzel kívántak bő gyermekáldást az ifjú párnak.A szokás eredetileg rizzsel, mákkal vagy pénzzel volt az igazi, ám később jelképes mivolta miatt a gabonanövényre esett a választás. Az apró, sokszemű növény ugyanis a gazdagságot, termékenységet, gondtalanságot jelképezte. A templomban a koszorúslányok a menyasszony előtt haladva, rózsaszirommal szórják tele a földet. Ezzel a szokással a fiatal párra váró nehéz, göröngyös életutat egyengetik, simítják el.

Mézeshetek

A “mézes hetek” kifejezésnek is megvan az ősi származása. Azokban az időkben az volt a szokás, hogy a pár teliholdkor házasodott össze. Ezután mézbort ittak harminc napon keresztül, hogy szerencsét hozzon nekik. Így alakult ki a mézes hetek kifejezés. Más vélemények szerint az ősi Babilonban kell keresnünk a szó eredetét. Az ókorban mézből és vízből élesztőgombák segítségével italt erjesztettek. Sok helyen a fiatal asszonyok az esküvőjük után egy hétig ezt itták,  mert úgy vélték, hogy növeli termékenységüket. 

Van még olyan hagyomány, amit érdemes megemlíteni? Írd meg nekünk üzenetben, és kibővítjük a fenti listát!