Történelem óra – Nógrád vármegye története, a Honfoglalás után

Ahogy ígértük, folytatjuk blogposzt sorozatunkat a második résszel, amelyben górcső alá vesszük a nógrádi vármegye területét, a Honfoglalás alatti és utáni időszakban.

A 895-900-ig tartó portyázások időszaka, a magyar történelem egyik leginkább kegyetlen és véres korszakának tudható be. A hunok Kárpát-medencébe való benyomulása sok emberi áldozattal járt, ám kétségtelen, hogy ez által azt az életteret tudhatjuk ma magunkénak, amely az otthont jelenti. A kalandozások időszakának egyik ékköve nem más, mint a nógrádi vármegye területe, melynek mementója, a vár, a mai napig megtalálható Nógrádban, amely a sziráki kastélytól kevesebb, mint egy órás autóútra található. Érdemes tehát útba ejteni a történelmi területet, ha a környéken járunk. Egy vártúra után mégjobban esik majd a kastélyban töltött éjszaki pihenés.

A nógrádi vármegye területének bevétele, a Honfoglalás kései szakaszára datálódik. Egészen pontosan az utolsó évére, vagyis 900-ra, amikor a hun horda Olaszország ostromlása után úgy döntött, hogy bevonul a Dunán és a Duna-Tisza közén található területek mellett északra is, a Cserhát és Mátra vidékére is.

902 jelentős évnek bizonyult a hun kultúrában és a területet illetően. A morva népcsoport lerohanása után a hunok birtokába kerül a Vág és a Nyitra völgye is. III. Béla királyunk híres jegyzőjének, Anonymusnak tollából származik a ránk maradt információ, mely szerint Szoárd, Kadocsa és Huba felelősségi köre terjedt ki arra, hogy az északi területek teljes egészében hun fennhatóság alá kerüljenek. Az északi – vagy akkori írásmóddal éjszaki – területek jócskán bővelkedtek vármegyékben, melynek birtoklására kísérletet tettek a hun csapatok. A mai Gömör, Nógrád, Hont, Bars és Nyitra vidékén is a hun nyomásgyakorlási kísérletek domináltak.

A XVI. századi nógrádi vár

Ezen kísérletek olyannyira sikeresnek bizonyultak, hogy a hun fennhatóság egészen „Nowigradtól” az Ipoly völgyéig terjedt ki.

A Nógrádhoz köthető terület elfoglalása azonban nem járt kiontott vérrel, erről Anonymusnak sincsenek feljegyzései. Akkoriban a harcok és a hordák pusztítása jelentette a feljegyzések jelentős részét, így a történészek egyetértenek abban, hogy a vármegye területének birtokba vétele harcok nélkül, békésen történt meg.

Több bizonyíték is van arra, hogy a hun csapatok elsöprő sikerrel és területi irányítást gyakorolva vették be Nógrádot, ezt mi sem példázza jobban, mint a környékbeli települések elnevezése: Kürtös, Jenő, Gyarmat, Talján, Megyer, Karancs, Kazár, Kozánd. A magyarok népcsoportja hét törzsből állt, Nógrád területén pedig nyolcadikként csatlakozott az itt élőkhöz a kazárok egy része.

A vármegye területének népcsoportjait a hunokkal karöltve tehát a kazárok, és elenyésző, ám említésre méltó számban a palócok és a kabarok is színesítették.

A blogban szereplő adatok és képek a http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0013/13.html oldalról származnak.