A nagy Nógrád megyei kastélytúra – 2. rész

Tudtad? Nógrád megyében közel negyven fenséges kastély van, amelyek gazdag múlttal, páratlan szépséggel rendelkeznek, akkor is ha egyik-másik állaga helyenként már nem a régi fényében tündököl. A 37 kastélyával Nógrád megye az egyik legtöbb kastélyt számláló megye Magyarországon. Legújabb sorozatunkban, bemutatjuk Nógrád megye kastélyait és kúriáit. Jöjjön a második rész: Forgách-kastély, Benczúr-kastély, Szécsény.

Kevés olyan település van Magyarországon, ahol egyszerre két jelentős kastély is áll, ilyen Szécsény. A város Nógrád megyében, a Szécsényi járás központja. 1962-től hozzá tartozik Pösténypuszta, 1963-tól Benczúrfalva (az egykori Dolány) is.

Dolány a 14. század elején a Dráhi család birtoka volt. Dráhi Tamást és fiait azonban, mivel Szécsényt elpusztították; Károly Róbert király megfosztotta itteni birtokaiktól, majd Dráhi Tamás birtokait 1321-ben Szécsényi Tamás királynéi tárnokmesternek adományozta. 1423-1472 között a szécsényi uradalomhoz tartozott és ekkor vámhely is volt. 1472-ben Országh Mihály nádor Huszti Gergelynek adta egy részét. 1548-ban pedig Borsay Miklós és Kürthösy László birtoka volt. 1550-1552-ben a törökök a helységet teljesen elpusztították.

A régi község a Sági völgyben feküdt és csupán egy templom alapfalai maradtak fenn belőle. A 19. század elején még pusztaként Endrefalvához tartozott. Ekkor a Darvas, a Kun és a Puky családok voltak a birtokosai és csak később alakult önálló községgé. A helységben levő kisebb kastélyok közül az egyik – mely a 20. század eleje körül elhagyatottan, egy bérlő magtárául szolgált – emeletes, 1529-ben épült és a Darvas családé volt, az 1900-as évek elején pedig özvegy Ivánka Ödönné szül. Szontagh Blanka tulajdona volt. Ugyancsak az övé volt egy másik kúria is, mely az 1900-as évek elején tiszti lakásként szolgált. Azt is a Darvas család építtette, azután a Vattay, a Csillom, majd pedig a Pokorny családé lett. A harmadik gróf Pejacsevich-Mikó Endréé volt. Ezt a Vattayak építették a völgy fölött uralkodó szép fennsíkon, a 20. század elején pedig Huszár Tibor lakásául szolgált.

 

A Forgách-kastély története

A ma álló épület elődjét, a várkastélyt a Kacsics nemzetségből származó Szécsényi Tamás vagy fiai kezdték el építeni a 14. század második harmadától — de említés csak a 15. század közepétől van róla. Úgynevezett városi vár — a mezővároson belül, abba szervesen illeszkedve épül ki. Első említése 1456-ból már várnak nevezi, s később is, hol várként, hol várkastélyként említik. Az ábrázolások alapján a 17. században már egy nagyméretű, négyszögletes épületegyüttes kerek és szögletes tornyokkal, emeletes palotával. Feltehetően járt benne Zsigmond király, de Hunyadi János, majd Mátyás király bizonyosan vendége volt. A mai kastély északnyugati rizalitja emeleti szintig azonos az ábrázolásokon látható robosztus toronnyal.

A szécsényi vár látképe, Gerhardt Graas rajza, 1666

A szécsényi vár látképe, Gerhardt Graas rajza, 1666

A török háborúk nagy pusztításokat okoznak az épületben. Koháry István 1690-től folyamatosan renováltatja, így 1717-ben három szobát, egy „palotát” (nagytermet) hozat rendbe a nyugati szárnyon. 1724-ben már nyolc kisebb-nagyobb szobáról, két nagyteremről, a konyháról, sáfárházról, cselédházról és a még álló kerek toronyról van tudomásunk.

A Forgách család a zálogjogon birtokló Koháry Istvántól visszaváltva birtokait, építésbe kezd. Forgách Zsigmond, vagy testvére János építteti a ma is látható barokk épületet 1753-1763 táján.

A H alaprajzú, az ún. Grassalkovich-típushoz sorolható épülethez a kvalitátos építőmester — ahol lehetett — felhasználta a középkori várkastély még álló falait. Így őrződött meg az északnyugati rizalitban a vár öregtornya és lappang ma is a falakban több középkori épület-részlet.

A középen elhelyezkedő, baluszterekkel díszített lépcsőházból lent is, fent is egy-egy egymásba nyíló terem-sor közelíthető meg. Az épület déli homlokzatán mindkét szinten folyosó fut végig. Az emeleti folyosó eredetileg nyitott loggia lehetett, s csak a 19. században nyerte el mai formáját. E folyosókról fűtötték fűtőkamrákon keresztül a termekben álló egykori — valószínűleg igen díszes — cserépkályhákat. Az eredetileg valószínűleg nyitott teraszos kocsifelhajtó fölé a folyosók átépítésekor emelik a kiugró felépítményt. Az épület felújításáig az ablakok zsalugáteresek, a tetőzet fazsindelyes volt.

A kastély és angolparkja, Lányi Sámuel rajza, 1820 körül

A kastély és angolparkja, Lányi Sámuel rajza, 1820 körül

A kastély előtti cour d’honnourt-t — a díszudvart — két oldalt a kertbe illetve gazdasági udvarba nyíló árkádsor és földszintes személyzeti épületek, kasznár-házak — ma már csak egyikük áll — fogták keretbe. A két, négy pilonos, jón faloszlopokkal és kővázákkal díszített díszkapu és a háborúban elpusztult melegház is valószínűleg ennek a klasszicista jegyeket hordó átépítésnek az eredménye. A díszkerítés rácsa a 19. század második felében készült munka.

A kastélyhoz egykor északról több hektáros angolpark is tartozott, melyet Forgách József létesített a 19. század elején. A parkban több ezer növényfaj mellett fácános-kert, dísz-fasor, aranyhalas tó, műbarlang és rom, vízesés, kilátó volt összekötve hangulatos ösvényekkel, sétányokkal. A középkori város illetve végvár észak-nyugati sarkán álló védműből ekkor alakítanak ki romantikus kerti lakot. Földszinti, dór oszlopokkal és szegmens ívű falfülkékkel tagolt kupolás terme megkapó hangulatú, klasszicista centrális tér.

A nyugati bástya

A nyugati bástya

Az egyre zsugorodó birtokot és a kastélyt Pulszky Ferenc veszi meg 1846-ban. Az 1848-as közszereplése miatt halálraítélt Pulszkytól a császári kincstár e birtokát is elkobozza, s csak igen sokára, alaposan lepusztulva kapja vissza. A Pulszky család a századfordulón adja el Gross Jenő ügyvédnek, aki viszont jobbára Budapesten tartózkodik. Tőle 1943-ban Lipthay Béla báró vásárolja meg.

A kastély a park felől

A kastély a park felől

A neves, tudományos körökben elismert természettudós és családja elkerülte az ötvenes évek kitelepítéseit és a durvább atrocitásokat, de a kastélyukba a Tanács lakókat telepített, a pincét pedig sajtüzem foglalta le. A már a háború előtt is felújításra szoruló épület megfelelő anyagiak hiányában tovább pusztult. 1955-ben került sor a tetőszerkezet cseréjére, ekkor kap sima palafedést az épület. Lipthay Béla a kastélyt a Magyar Államnak jelképes összegért eladta. A műemlék helyreállítása 1969 és 1977 között történt meg.

A kastély épülete, XX. sz. első fele

A kastély épülete, XX. sz. első fele

A munkák során az épületben komolyabb műemléki kutatás nem folyt, de ekkor került elő az épület előtti parkban az egykori várkastély kapuzata és déli falai. Az eredeti barokk kastély belsőépítészeti részleteiből a sorozatos tulajdonosváltás, átépítés és a háború utáni leromlás nem sokat hagyott meg. Így nem tudunk semmit az eredeti kifestésről, esetleges, a Forgách-okhoz kapcsolható freskókról, stukkókról, cserépkályhákról. Két eredeti helyén megmaradt kályha az 1800-as évek végén készült bécsi munka.

Az épület 1973-tól közgyűjteményi funkciót lát el. A kastély ma a múlt századi neves politikus, régész és természettudós, Kubinyi Ferenc nevét viselő, a Nógrád megye régészeti és történeti emlékeit gyűjtő múzeumnak ad otthont.

A Forgách-kastély kiemelt műemlékünk, altalaja és környezete régészeti védést kapott. Egykori angolparkja ma természetvédelmi terület. Jelenleg  a Kubinyi Ferenc Múzeumnak ad otthont.

A Benczúr-kastély

Nagyméretű telken, szabadon álló, U alaprajzú, földszintes kastély, kontytetővel. ÉNy-i, nagyjából négyzet alaprajzú és DK-i, L alaprajzú szárnyát egy újabb, téglalap alaprajzú szárny köti össze. Az ÉNy-i szárny ÉNy-i és DK-i homlokzatának középtengelyében egy-egy nyeregtetős, ívelt oromzatos bejárati előcsarnok. A belsőben boltozott terek, helyenként boltozati stukkóval, vállpárkánnyal, egy kályhahellyel. Melléképületei: egyik sarkán lemetszett téglalap alaprajzú, földszintes épület manzárdtetővel (műterem), a körítő támfal sarkain két sokszög alaprajzú, sátortetős bástya. Kerítés egy rövid szakaszon, falazott pillérek között kovácsoltvas és öntöttvas elemekkel. Építtette a Wattay család a 18. században, később a Szontágh családé volt. 1890 körül gróf Pejacsevich Miklós vásárolta meg. Ebben az időszakban többször bővítették. 1910-1920 között Benczúr Gyula festőművészé volt.

576_1 (1)

Forrás: Műemlékem.hu, Wikipédia, Kubinyimuzeum.hu, Kastelyok.com,

 

Hozzászólások