Rohanás a győzelembe!

Rohanás a győzelembe!

Az előző hónapban már írtunk arról, hogy a csapatépítő tréningek elengedhetetlenül szükségesek egy cég életében ahhoz, hogy gördülékeny munkamorál alakulhasson ki az irodai monitorok előtt ülő személyek közt. Az effajta tréningek esetében eltérők a vélemények azzal kapcsolatosan, hogy melyik cég milyen csapatépítési stílust favorizál. Sokan a teljes kikapcsolódás és a maximális lazulás hívei, így a cég egy wellness-jellegű csapatépítőt szervez. Vannak, akik a cég szakmai fejlődését szem előtt tartva, egy előadássorozattal, kisebb workshoppal kötik egybe azt a pár napot, amíg a brigád elbújik a mindennapok monotonitása elől. A harmadik lehetőség pedig az aktív pihenés, amikor a munkatársak a szabadban töltik a csapatépítőt, különféle játékos programokkal. Vagy éppen orrvérzésig küzdéssel. Extrém csapatépítő következik.

Szó se’ róla, ez utóbbi valóban elég extrém eset, de csapatépítésnek kiváló minden olyan tevékenység, amely a jó értelemben kihozza az emberből a „vadállatot”.

Az Arkadium egy video-játékok programozásával foglalkozó cég, amelynek egyik társalapítója Jessica Rovello, aki egy beosztottja révén élete csapatépítésén vehetett részt. Olyan tréning volt ez számára, amely gyökeresen változtatta meg a cég embereinek egymás közti kémiáját. Az ő emlékeiről szól ez a blogposzt, arról a bizonyos 36 óráról.

A digitálizációhoz köthető tevékenységi kört folytató cégekről kialakult sztereotípiákkal véglegesen le lehet számolni. A számítógépek előtt ülőknek, az irodák gamer-sarkainak állandó résztvevőinek igenis megvan a magukhoz való állóképessége, amikor kikerül a kezekből az egér és a klaviatúra. Ékes példa erre az Arkadium csapatépítője.

Történt ugyanis, hogy az egyik munkatárs egy teljes körűen szétküldött e-mailben invitált a cégből mindenkit egy programra, méghozzá egy „vad-váltófutásra” – ha így tetszik. A sport ugyanis nem a hagyományos keretek közt zajlott, hiszen nem egy kétórás edzésről volt szó, hanem egy természet lágy ölén lezajló, megszakítás nélküli, másfél napos túlélőtáborról.

Köztudott tény az, hogy a sportnak hatalmas közösségkovácsoló ereje van. A lelki erősítést a legjobban a küzdősportok adják meg. Ez azonban csak akkor működik, ha valaki a saját személyiségét és állóképességét fejleszti. Apropó, állóképesség. A futásnál, szinte keresve sem lehetne jobb sportot találni arra, hogy fejlődjön az emberi kitartás. Amely egyébként a mindennapi munka szerves részét is képezi. Ez a törekvés kiegészült a csapatmunka szellemiségével is, váltófutásról lévén szó. Talán ezt hívják úgy, hogy a tökéletes csapatépítő.

A hegyekben történő futás alkalmával volt, aki 24 órán keresztül egyáltalán nem, vagy csak 20 percre hunyta le a szemét. Méghozzá abban az autóban, ahol a csapat rövid időre megpihenhetett. Így emlékszik vissza élete csapatépítőjére, Jessica Rovello. „Volt olyan, hogy az irodában leghalkabb, leginkább meghunyászkodó személy vállalt be plusz métereket más helyett, aki ráadásul a legnagyobb hanggal buzdította a csapatot.”

Az egymásért való küzdés minden egyes alkalommal kijön a csapatépítő tréningeken, de a körülmények fontos tényezőt játszanak az eredményességben.

A fővárosi plázák bowling termei helyett, inkább ismerje meg munkatársai rejtett énjét, egy külön világban! Szirák az Önök csapatára is vár!

The Extreme Team-Building Event that Changed My Employees Forever