Mindenkiben van egy kis művész
Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet – tartja a mondás. Az állítás első fele azonban rengeteg dologgal helyettesíthető, a művészet pedig egy, a lehetséges oda illő tényezők közül. Nem árulunk el nagy titkot, hogy a Szirákra látogatók közül nagy százalékban akadhatnak olyanok, akik fejlett és érzékeny szépérzékkel és egy kis művészi hajlammal vannak megáldva. Valljuk be, ami szép, az szép. Szirák márpedig ilyen!
A 2010-es években, különösen a második felétől joggal tekinthetünk a világra úgy, mint egy önmegvalósítást preferáló rendszerre, egyéni kifejezésmóddal és újító gondolatokkal. Nem csoda tehát a tény, hogy rengetegen hangszert ragadnak, énekelni kezdenek, tollat vesznek a kezükbe, vagy éppen billentyűzetet raknak alá, hogy megoszthassák gondolataikat a nagyvilággal.
A fentiekhez képest kevésbé kiforrott művészeti ág azonban a festészet, pedig a kastély körüli helyeknél – vagy éppen magánál a kastélynál – keresve sem találhatnánk jobb helyet arra, hogy ecsetet ragadjunk. A művészi vénát felébresztő környezet pusztái, fái és zöld területei garanciát jelentenek arra, hogy aki eddig csak kacérkodott a festészet gondolatával, azt egy nyaralásról, telelésről haza érkezve, első útja rögtön egy művész ellátóba viszi majd vászonért és festékért.
A tájképek festészeti élményét már csak egyetlen módon lehet fokozni. A szabadban üldögélve, a szemünk előtt látva, készen kapva az adott környezetet.
Tehetség, méret, valamint kedvfüggő, hogy kinek mennyi időre van szüksége egy tájkép elkészítéséhez. Egy fél óra alatt elkészített, minimalista stílusban és elegánsan elnagyoltan megalkotott festmény is nyújthat legalább ugyanakkora élvezeti értéket, mint egy több napon keresztül csinosítgatott remekmű. Sőt, a művészetekre, különösen a festészetre hatványozottan igaz az állítás, mely szerint a kevesebb, néha több.
Szerencse, hogy a művészetre nem hat az időjárás. A kastély szobájából kitekinteni a hófödte, csontig hatóan hideg tájra egy festőállvány mögül ugyanakkora élmény, mint a szabadban ücsörögni és kémlelni a frissen nyíló, húsvétot ígérő színeket.
Merjen nagyot álmodni! Mikor, ha nem most? Hol, ha nem a kastélyban?