A tenisz és a kezdetek – I. rész
Úgy tartják, hogy a tenisz a gazdagok szórakozása. Kétség kívül igaz is a sportra adott kontextus, de nem csak amiatt, mert drága az út a tenisz sztárságig. A viktoriánus korban csak az arisztokrácia kiváltságának számított az elfoglaltság, méghozzá azért, hogy ne legyen a sportnak fenntartási költsége. A mai, valamint holnapi blogposztban azt szedjük össze, hogy milyen utat járt be a sport, milyen említésre méltó mérföldkövekről lehet beszélni, ha a teniszről van szó.Tenisztörténelem.
Ha az elején szeretnénk kezdeni, akkor az ókori görög gyökerekkel rendelkező, ám Rómában elterjedő trigon elnevezésű játékot kell megemlítenünk. A tenisz elődjét – ha lehet hinni a feljegyzéseknek – eredetileg hárman játszották, majd nagy idő elteltével a franciákhoz került a játék. A gallok jeu de paume-nak nevezték el a tevékenységet, szabadon lefordítva ez annyit tesz, „játék tenyérrel”. Egészen a tizenegyedik, tizenkettedik századig kell számolni és az Anglia-közeli, észak-francia kolostorok belső udvarára kell visszamenni, hogy megértsük a jeu de paume eredetét. A játék lényege egyszerű volt – a keresztvonással szétválasztott pályán, a résztvevők puszta kézzel, esetleg nagy méretű kesztyűben kézzel ütötték egymásnak a játékszert. A tizenötödik századtól cipőmagasságban húztak fel zászlót a pályán, ekkor terjedt el az ütők használata is.
A jeu de paume labdái is megértek egy misét. Javarészt homokkal, földdel, salakkal, de nem ritkán állati, vagy emberi szőrrel is töltötték a labdákat, majd varrott bőrrel burkolták a tartalmat. Ami pedig az ütőket illeti, a csontból és fából készült szegélyeket dróttal húzták át. A játék hatékonyabb gyakorlása és űzése érdekében függetleníteni kellett a tevékenységet az esetlegesen fellépő, kedvezőtlen időjárási körülményektől, így a játékteret egy úgynevezett labdaházként funkcionáló falakkal vették körül. A kezdeti időszakban tehát fedett sportként is működött a korai tenisz.
Fontos továbbá megemlíteni a longue paume elnevezési verziót, amelyet a vidéki parasztság és a munkásréteg űzött ugyanolyan módon, mint a kolostorokban élők, ám a különbség annyiban gyökeredzett, hogy itt nem építettek a játéktér fölé építményt.
A tizenötödik századig kellett várni, míg kialakult az egységes pályaméret. Az első jelentős esztendő 1596 volt, ez volt ugyanis az év, amelyre Párizsban már nem kevesebb, mint kétszázötven fedett teniszpálya volt található. A népesség minden rétegében népszerű játéknak számított a „tenisz”, az emberek elkezdtek fogadni rá pénzben és megjelentek a bírók. Ebben az évben már cirka hétezer embernek adott munkát a jeu de paume-ből kinőtt sport.
A név eredete érdekes. A jeau de paume a tizenkettedik század környékén került ki Skóciába, a „tennis” elnevezés pedig egy francia indulatszóból, a „tenez” kifejezésre vezethető vissza. A legenda szerint a játékosok így kiáltottak egymásnak, egy szerva előtt, a szó jelentése pedig annyit tesz, „fogadd”.
Nem volt azonban zökkenőmentes a sportág útja Párizsban. A játékban ugyan voltak lefektetett szabályok, ám nem volt egységes a szabályrendszer, így az emberek elfordultak a tenisztől. Olyannyira, hogy 1783-ra, Párizsban mindösszesen tizenhárom fedett pálya maradt fenn.
Az ezt követő időszakban a játék középpontjának Anglia számított, ott nyerte el hivatalosan is a tenisz elnevezést a sportág. A játékot természetesen formálgatták, alakítgatták, így jöhetett létre a lawn tennis, vagyis a füves borítású játékforma.
Holnap innen folytatjuk.