Honfoglalás előtt.

Történelem óra: Nógrád vármegye története, a Honfoglalás előtt

A sziráki kastély mellett létezik egy szintén lélegzetelállítóan impozáns építmény, mely ikonikusnak számít a Nógrád megyei viszonylatában. Ez nem más, mint a nógrádi vár, amely több, mint ezer éves múltra tekint vissza. A történelmi vár, az esztendők során sokat látott és hallott. Ha a falak mesélni tudnának, egy emberi élet sem lenne elég hozzá, hogy a vár minden történésével tisztában lehessünk. A mai blogposztban a vár történetéről írunk, a Honfoglalás előtti időszakban.

A nógrádi várban sok népcsoport számára szolgált otthonként, a hunok bejöveteléig. A sűrű erdővel borított vidék fontos funkcióval bírt a Honfoglalás előtti időszakban, hiszen a Kárpát-medencébe áramló népcsoportok egyfajta elválasztó bástyájaként szolgált. A történelmi értekezésekre alapozva nem túlzás kijelenteni, hogy az akkori Magyarország ezen pontja számított az etnikumok szempontjából a leginkább megosztottnak, leginkább színesnek. A nyugati területeken, egészen a Duna vonaláig a germán népcsoport egységessége volt megfigyelhető, azonban a nógrádi területen az újonnan érkező népek és az etnikai diverzitás volt a jellemző. Nem csoda tehát a Nógrád név eredete: Novigrad, vagyis új vár.

Jazigok, Quádok, cotinok, ozok, rómaiak, elenyésző számban hunok, longobardok, svévek, avarok és szlávok is színesítették a környéken letelepedők származását.

A környék kifejezetten élhetőnek bizonyult. A vármegye déli részén ott húzódott a Cserhát, amely a Duna könyökétől kezdődött. A sűrű erdő miatt a friss levegő, a Duna közelségének köszönhetően pedig a víz is biztosítva volt az itt élők számára.

nógrád

Nógrád vára.

A vármegye hadviselési funkciója a quád népcsoport nevéhez köthető, akik a vármegyétől nyugatra találták meg életterüket. Az Ipoly torkolatától a Szitnya hegységig húzódott az a védővonal és sánc, amely megadta a területnek a védekezési alapot, a harcok során. A quádok leginkább a jazig népcsoporttal vívtak késhegyre menő csatákat, ám akkoriban még nem sejthették, hogy a 890-es évek végén okosabb döntés lett volna összefogni, hogy – ahogy a mondás is tartja – megmenekülhessenek azoktól a bizonyos magyar nyilaktól.

Pannónia területei egykoron római fennhatóság alatt álltak, a rómaiaknak pedig a mai Nógrád területe is otthonként szolgált. A harci mentalitásnak köszönhetően, a Nógrád melletti terület is bővelkedett katonai erődítményekben, a római mentalitásnak hála. A Nógrádverőcze területén felhúzott őrtornyot a szentendrei sziget védelmében állították a rómaiak. A rómaiak folyamatos térnyerésének következtében a vármegye területén élő jazig és quád népcsoport a Cserhát hegyvonulata mögé menekült a vármegye területéről, megelőzve ezzel a vérontást.

A többi népcsoportra kitérve, a germánok hagyatékát máig őrzi az Eipel, vagyis Ipoly folyó neve. Ami pedig a hunok előéletét illeti a vármegye területén, ugyanis sikerrel űzték ki a rómaiakat a területről, ám a 432-től fennálló regnálás nem volt hosszú életű. Egyelőre. 453-ban Attila halálával a hunok benyomása is megszűnt a vármegye területén, de csak a Honfoglalásig.

A holnapi blogposztban a vármegye történelméről írunk, a Honfoglalás tükrében.

A blogban szereplő adatok és a felhasznált képek a http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0013/13.html oldalról származnak.

Hozzászólások