Gróf Degenfeld család

Régi német nemesi család, melynek ősei egyébiránt Aargau svájci kantonból vándoroltak be sváb földre és 1280 körül Gmünd város szomszédságában vettek egy várat és birtokot.

1843 - 1922

Gróf Degenfeld (Schomburg) Lajos - főispán

gróf degenfeld család

Tanulmányai befejeztével Nógrád megye birtokain gazdálkodott és részt vett megyéje közügyeinek intézésében. 1872-ben a sziráki kerület beválasztotta a parlamentbe, ahol a balközép párthoz tartozott, majd 1875-ben a dárdai kerület képviselőjévé lett. 1866 és 1887 között szabadelvű programmal a debreceni II. kerület választotta meg képviselőjének, végül Nógrád megye főispánjává nevezték ki.

1847 - 1927

Gróf Degenfeld (Schomburg) József

gróf degenfeld család

1867-71 között fogalmazó volt a földművelésügyi minisztériumban, majd Szatmár megyei birtokain gazdálkodott. Alelnöke volt a Szatmár megyei Széchényi társulatnak. 1883-ban Hajdúmegye főispánjává nevezték ki. Számos közhasznú egyesület tagja és a Tiszántúli Református Egyházkerület egyik legbefolyásosabb világi képviselője volt.

1835 - 1896

Gróf Degenfeld (Schomburg) Gusztáv - főrendiházi tag

gróf degenfeld család

Atyja, Degenfeld Imre gróf, a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka volt. Korán részt vállalt a politikai életben, már 1861-ben a nagykállói kerület képviselője lett. 1865-69 között tagja volt a képviselőháznak.

1769-1848

Gróf Degenfeld (Schomburg) Frigyes Kristóf - vezérőrnagy és a Mária Terézia Rend lovagja

gróf degenfeld család

Katonai pályára nevelték és 15 éves korában az Anspach vértes ezredben hadnaggyá nevezték ki. A francia háború idején már százados volt, 1805-ben ezredes lett, majd Austerlitznél bebizonyította vitézségét. 1813-ban a Napóleon elleni általános felkelésben ismét a harcolók sorába állt és Koburg-Koháry hadtestében volt ezredes Mainz ostrománál (1814). Később vezérőrnagy lett, a párizsi béke után pár évvel kilépett a hadseregből.

1798 -1876

Gróf Degenfeld (Schomburg) Ágost - osztrák tábornok

gróf degenfeld család

Az 1815-ös hadjáratban, mint tiszt vett részt, majd az 1848-as forradalom idején már vezérőrnagyi rangban szolgált. A hadügyminisztériumba helyezték 1850-ben. A Magenta melletti ütközet után a velencei partvidék parancsnokává nevezték ki, a villafrancai béke után pedig a második hadtest főparancsnoka lett. Később táborszernaggyá nevezték ki, 1860-1864 között hadügyminiszter volt.

Képforrások:

Fejléc: http://www.degenfeldkastely.com/galeria/tortenet/degenfeld-cimerek